A Fogarasi Havasok tetején

Hirtelen jött az ötlet, hogy jó lenne egyet túrázni a Fogarasba, de az időjárás előrejelzés nem bizonyult a legjobbnak. A munkatársammal együtt szerettünk volna menni. Ő még nem igazán volt ilyen magasabb hegyen, de azért jó erőben van és tudtam, hogy nem lesz rossz társ. Mindkettőnknek adódott két szabadnap és így el is indultunk kora-reggel, Szováta - Bilea Tó útvonalon. Mivel mindketten dolgoztunk az este sőt ő reggelig, csak 11 órára értünk fel a tóhoz. Ez egy kicsit hátrányos ha az ember egy elég hosszú gerincutat szeretne bejárni.

Nem húztuk az időt, kocsiból ki táska hátra és már indultunk is, a Zerge nyereg fele. Az egy elég meredek rész több mint 200 méter szintben, de ha kimászik az ember a Zerge tó csodálatos látványa fogadja.

Az idő ideális volt, sem túl meleg sem túl hideg. Nem kellett levetkőznünk majd fel. Kicsit megpihentünk a Zerge tónál majd utunk keresztezett egy nagyobbacska havas részt, amelyen előszeretettel fotózgattunk.

Ezután egy tempósabb rész következik, lassú emelkedő de hosszasan.  Közbe az idő nagyon váltózóvá vált hol ködben hol napsütésben mentünk.

Egy jó fél órai bandukolás után ereszkedünk be a " revolver "  nevű sziklaalakzat mellett, amit elég nehéz észrevenni ha az ember nem jártas.

Az égnek meredő pisztoly alakzat

Júniusi időszakban még a Fogarasban bőven találhatunk havat, főleg az északosabb helyeken. Ennél a szakasznál is több nagy kiterjedésű hófolt volt, és az ösvény egy elég meredek oldalon vitt. Hágóvasat nem vittünk magunkkal, de hasznát vettük volna ezeknél a részeknél, hiszen biztonságosan átkelhettünk volna ezeken a hólejtőkön. Kis ügyességgel és odafigyeléssel viszont egész biztonságosan átkelhetünk ezeken az akadályokon.

Váratlanul furcsa hangokat kezdtem hallani, vészjelzésnek tűnt de nem emberek vészjelzése, hanem a mormotáké, talán 5-en lehettek, azonban ahogy észrevettek mindegyik szaladott amerre érte. Sikerült azonban több távolabbi képet csinálnom, viszont az egyiket megláttam hogy beszaladt egy szikla alá és öt közelebbről is szemügyre vettem.

Kukucskáló Mormota

Nem sok hegyen él nálunk már mormota, igazi különleges alkalom ha az ember láthat ennyire ritka állatot. Fel is dobta ez a kis teremtény az egész napunkat. Lassan közeledünk az útvonal talán legveszélyesebb részéhez a "három lépés a haláltól" nevű sziklaképződményhez. Nem kell megijedni, ez szerintem semennyire nem veszélyes, azonban sok emberkét lát itt az ember akinek rezeg a gatyája amikor mászik le róla.

Tündér ablak

Csongi is elég óvatosan kelt át a trükkösebb részen, de hisz ezt is vártam tőle :P.

Miután elhagyjuk ezt a részt egy elég hosszú kapaszkodó következik majdnem a Nagy-Árpás csúcsig, de a természet kárpótolja  szépségével a nehézkes előremenetelt. Júniusban virágzik teljes kapacitással a Rododendron az az Havasszépe,  amely rózsaszínre festi a hegy völgyeit, éleit. Mikor kiértünk a kis és nagy Árpás csúcs közé, feltűnik a Buda tengerszem, itt pihentünk egyet és majszoltuk a csokit, hiszen a nagy Árpás csúcsra elég meredek és hosszú az út.

Előttünk a nagy Árpás csúcs

Mondhatnám azt, hogy az út felénél járunk de sajnos ezt nem tudom megítélni, mivel az idő szorított nekünk egy nap  alatt kellett elérnünk a Moldován csúcsra, Románia legmagasabb pontjára, míg mások ezt a távot két nap alatt teszik meg. Sok út vezet a Moldován csúcsra de a legnehezebbnek tartom a gerinc utat a Bilea tó felől, mivel nagyon sok szintet mászik meg az ember, de pillanatok alatt vissza is ereszkedik. Ha völgyekből megy az ember a csúcsra, szinte nem is veszít magasságot, csak kapaszkodik és ha követi a magasságmérőn akkor látja tisztán, hogy még mennyi szintet kell megmászni. A 2461 méteres Mircii csúcs után egy 200 méteres ereszkedés következik Podragu Giurgiului tóhoz.

Románia leghidegebb tava, nem  melegedik a vize 4 Celsius foknál magasabbra még nyári időben sem.

Kisegítettünk két személyt ragtapasszal kicsit pihentünk, ettünk, vizet töltöttünk mert ez az utolsó hely ahol útba esik. Innentől kezdve már szinte egyenesen megyünk enyhe emelkedőkkel váltakozva egész a Nagy Vistea csúcs alá, ahol kárpótlásul megkapunk egy 200 méteres púpot. Elhagyva a Podul Giurgiului tavat, hamarosan a Podrág csúcs mellett megyünk el, majd a Podrág nyereg következik, ahonnan be lehet térni az ugyanezt a nevet viselő menedékházhoz is.

Jómagam, a Podrág nyeregnél

Körülbelül két órás menetelés után elértünk a Nagy Vistea csúcs alá, ahol már az erőnk elég kevés volt és egyre többször álltunk meg pihenni. Közben az időjárás is nagyon változó volt, hol ködben voltunk, hol a nap sütött.

 

 

Románia 3.ik legmagasabb csúcsát megmászni egy örökké valóság volt számunkra, de végre felértünk, erre fel akkora köd támadt, hogy eltakarta a jobbra 15 percre levő Moldován csúcsot, na meg a Vistea menedékkunyhót. Kis tanakodás után eldöntöttük, hogy aznap nincs miért a Moldovánra felmennünk, látási viszonyok gyengék, fáradtak vagyunk. Inkább hajnalban új erővel frissen nekivágunk és nyugottan élvezzük a kilátást. Amint kezdtünk a menedék kunyhóhoz ereszkedni a Vistea csúcsról, egyből kitisztult az idő.

Beájultunk a menedékkunyhóba, kis pihenő után kaját teát melegítettünk, majd lefeküdtünk aludni. Teljesen üres volt a menedék, pedig 15-20 férőhelyes.

             Reggel, 4:30 ra volt megbeszélve, az ébredés, de ez sajnos megváltozott. Beszélgetést hallok, ez nagyon furcsának tűnt mivel éjjeli 4 óra volt. Gondolkoztam rajta, hogy aki feljön idáig az éjjel 4 órakor hogy nem tud aludni???? 5 fele felkapcsoltam a fejlámpám és leszálltam a priccsről. Ekkor megláttam két személyt aki alattunk próbált volna aludni , csakhogy háromnegyedes nadrágban volt a nőszemély egyetlen polár felsőben hálózsák és izolir nélkül rettentően dideregve. A férfin legalább hosszú tréning nadrág volt, de neki se volt melege. Ébren voltak köszöntem nekik, ők is visszaköszöntek, majd felálltak. Láttam, hogy mennyire súlyos a helyzet, felajánlottam, hogy teát főzök nekik, a társam odaadta, a nőszemélynek a kabátját, én is megtettem volna csak, hogy nálamnál egy kicsit "keményebb kötésűek" voltak. Kiderült, hogy éjjel 1 óra után bódorogtak fel a menedékházhoz, és nem is ide készültek valójában. A teát csak úgy öntötték magukba, látszott hogy egyre jobban néznek ki, kezdtek felmelegedni.
            Csináltam magunknak is egy egy teát, majd készítettem egy jó szalonnás rántottát. Ezt követően összecsomagoltunk és indultunk amiért jöttünk, hogy felálljunk Románia tetejére. Elbúcsúztunk a két didergő személytől, akik nagyon hálásak voltak (utólag eljöttek szovátára, felkerestek meghívtak egy egy kapucinóra). A férfi jelezte, hogy szeretne velünk jönni a csúcsra, mondtuk hogy jöhet bátran. Ám 5 perc kapaszkodó után rájött, hogy nem egy tempóban megyünk és azt mondta, hogy találkozunk a csúcson.
            Amint felértünk a Nagy Vistea csúcsra, átöltöztünk csomagjainkat a földre leraktuk és indultunk a Moldovánra.

Nagy Vistea 2527 m, Csongi én Én

Innen már csak 15 percnyi az út a Moldovánra,

Egy kis mászás

Felértünk a csúcsra összecsaptunk és gyönyörködtünk a tájban, lőttünk pár képet. Csak ketten voltunk a csúcson, pedig ez egy elég népszerű csúcs, főleg hétvégén. Amerre elláttunk csak hegy, nincsenek vezetékek, autó zúgás és mesterséges fények sem. Az ég felhőtlen volt, de a levegő nem volt a legtisztább, de nagyon szép panoráma volt azért.  30 perc szieszta után elindultunk hazafele teljesen feltöltődve, lelki feltöltődéssel.

Moldován 2544 méter

7 órai gyaloglás után visszatértünk a civilizációba, A Bilea tóhoz, megebédeltünk, megittunk  egy egy limonádét, talán olyan finomat soha nem ittam (különlegesen volt készítve), kocsiba pattantunk majd utazás haza.