A háromfejű hegy megmászása

     A Trigláv egy nagyon szimpatikus kis hegycsúcs a Júliai-Alpok szívében, amely Szlovénia legmagasabb csúcsát képezi. Sokan meséltek róla, sok ismerős is járt rajta, de nekem soha nem került be a célkeresztembe. Szépsége páratlan, köszönhetően a fehér mészkőnek és a rajta megtapadt zöld növényzetnek. Az év vége fele még szerettünk volna egy kisebb 3000 méter alatti csúcsot megmászni. Így esett a választás a Triglávra, na meg ismerőseink is készültek oda újra próbálni az elszalasztott lehetőséget. Az ősz utolsó napjain vágtunk neki a picivel több, mint 1000 kilométeres útnak 4-en. Juci, Réka és Adi na meg jómagam.

A csapat

    A tervünk az volt, hogy sátorral vágunk neki a hegynek, mivel nem volt foglalásunk a Kredarica házban. Estére érkeztünk meg a Vrata völgybe, ahol szűk havas úton araszoltunk felfele. Célunk az volt, hogy az Aljazev-Dom menedékháznál hagyjuk az autót és majd tőle kis távolságra levő winterraumba alszunk. A hosszú út zökkenő mentesen ment, egészen amíg el nem értünk egy 25%-os emelkedőt...sebességbe voltunk hát neki is lódultam gondoltam, nem tarthat olyan sokat és lendületből kimegyünk rajta. 3.as padlógáznál érzem fogy el az erő az autóban vissza kettesbe, pörögnek a kerekek. Majd megállunk, tök sötét volt a fenyőerdőben semmi világítás csak egy 4 méter széles út. Felhúztam a kéziféket meg a normál féket is eléggé tapostam, amikor érezni kezdtem, hogy az autó csúszik hátrafelé, egyre gyorsul és nem ér semmit a fék, a visszapillantó tükrökben meg csak a nagy fekete semmit láttam. Hát azt az érzést nem kívánom senkinek. Csodával határos módon megálltunk amikor a kormányt eltekertem maximumra hogy már csapódjunk neki valaminek csak ne gyorsuljunk tovább. Végül nem csapódtunk neki semminek, kiszálltunk az autóból és akkor vettem észre hogy a vékony hóréteg alatt tiszta jég van. Némi tanakodás után az autót megfordítottuk a saját tengelye körül és lementünk a nemzeti park bejáratához. Sátrainkat ott állítottuk fel egy parkolóban, későre járt az idő más megoldást nem igen láttunk. Reggel ennek meg is volt az eredménye mikor a nemzeti park Ranger-je adta az ébresztőt. Megúsztuk a büntetést is, így nyugodtan koncentrálhattunk arra, amiért jöttünk, hogy Prag úton felérjünk a Trigláv csúcsára.

    Csodálatos időnk volt, patyolat fehér hó, hatalmas sziklafalak. Gyönyörű a Vrata völgy, az ember úgy érzi ahogy egyre mélyebbre hatol benne, mintha egy bazilikába tartana befele. Egy órás séta árán eljutottunk oda, ahova autóval kellett volna azelőtti este. Juci, elég ramatyul volt. Egyszerűen csodáltam, hogy olyan állapotban neki indult a hatalmas zsákkal. Az Aljazev-Dom-ot magunk után hagyva, balra tértünk a Prag útra ami picivel könnyebb mint a Bamberg. Innentől kezdve nyomok nélkül haladtunk tovább, néha a jelzéseket látva. aztán teljesen elvesztettük őket, és előkerült a gps. Jó sok időt eltöltve végül megtaláltuk a helyes utat de ahol a láncok meg a vasalás kezdődött nagyon jeges volt a szikla, felette pedig egy nagyon laza hóréteg ami se csákánynak se hágóvasnak nem volt jó.

Egy idő után, csak Adival mentünk felfele, hogy nézzük meg milyen a terep.A mély puha hó szívta ki az energiánkat, folyamatosan csúsztunk visszafele.  1500 méteres magasságba arra a következtetésre jutottunk, hogy túl kockázatos ezen az úton kimenni a Kredarica házig, több okból is kifolyólag. Eléggé későn indultunk neki, a mély hó miatt nagyon gyenge tempót produkáltunk és biztosan elsötétedtünk volna még a ház előtt és a jelzések nem látszódtak. A másik ok az volt, ami engem nagyon aggasztott, hogy még kifele ki tudunk valahogy mászni de befele ilyen terepen nagy esélye van a kicsuszásnak....nem kell bemutatnom gondolom, hogy ez a szép kis hegy mennyi emberi életet követelt.

Vrata völgy, a Prag út aljából

  

Bucsú a Prag úttól és a Vrata völgytöl

    Tehát feladtuk ezen az útvonalon a háromfejű hegy megmászását és visszafele tartottunk az autóhoz, hogy majd a déli úton másszuk meg majd másnap, ami jóval könnyebb. Lefele menet hívtak fel az ismerőseink, akik ugyancsak a Triglávot akarták megmászni, csak egy picivel később indultak és más úton szerették volna. Hamar eldöntöttük, hogy csatlakozunk hozzájuk és ugyanabban a panzióban töltöttük az éjszakát mint ők. Másnap az első órákban indultunk most már 8-an, újra próbálni a Trigláv megmászását, ezennel a Krma völgyből indulva. Miután a Rangerrel problémánk adodott a sátrazást illetően most már a Kredarica házban szerettünk volna aludni, szerencsére akadt szabad alvóhely.

A Krma völgy parkolójába indulásra készen most már Laciékkal.  Festői volt a táj, eleinte szinte nem is emelkedett a terep, majd később is csak kényelmes meredekségű ösvényen mentünk kifele. Majdnem 1800 méteres magasságban magunk után hagytunk egy bivak házat ami 4 személy számára biztosít kényelmes alvási lehetőséget.

Prgarca bivak

Gyönyörű idő volt nem panaszkodhattunk egyáltalán. Csodáltuk a tájat és 3 óra sétálás után értünk ki a Konjsko nyeregbe, ahonnan majd meredek törmelékes emelkedőn keresztül juthattunk el a Kredarica házhoz.

Itt elváltam a többiektől és egyedül mentem a meredek oldalban kifele, előttem Laciék voltak valahol de nem tudtam kivenni, hogy őket látom vagy sem. Bármerre néztem csodálatos mészkőfalakat láttam, ez egy valóságos mászóparadicsom.

    Már láttam a meteo ház és az esti szállásunk tetejét amikor Laciékat utolértem, így egyszerre érkeztünk meg a Kredaricába A terv az lett volna, hogy pihenünk egy kicsit és akiben van még egy kis tartalék megmássza a Triglavot. Nem kellett sokat várnom és egy másik csapat érkezett be a menedékházba, sikeres csúcsmászást követően Dáné Norbi barátom jelent meg. Nagyon megörvendtem az ők sikerének és éreztem, hogy a sok nehézség árán csak összejöhet nekünk is a csúcs. Norbi mondta hogy nagyon le van fagyva a csúcs fele vezető út, pontosabban egy üvegszerű jég páncél borítja az egész hegyet. Ezért elhalasztottam a délutáni csúcsmászást másnap reggelre.

Meleg kaját ettünk a házban, ha jól emlékszem Jota névre hallgatott, volt benne hús is meg káposzta....olyan igazi józanító egytálételnek tűnt. Nyomtattuk egy kis szilva pálinkával, majd egy páran kimentünk, hogy gyönyörködjünk a naplementében ami nagyon látványos volt. Közbe már ment a matek rendesen, hogy hogyan is csináljuk a másnapi csúcsmászást. Egészen erős szelet mondtak a meteosok, ezt nem is akartam volna elhinni, de ami időt kin töltöttünk, amíg csodáltuk a naplementét teljesen meggyőződtem, hogy igazuk lesz.

70-80 km/h szél tette próbára merészségünket, ami elöl be is vonultunk a menedékházba. Hosszú beszélgetések folytattunk ott, majd készítettem egy termosz meleg teát a másnap reggeli mászáshoz. A szobákban komoly hideg volt, nyilván engedtek az árból is egy keveset ezért. Nekem nem volt gond, nálam volt a téli hálózsák, reggelig úgy aludtam mint a bunda.

Reggel arra ébredtem, hogy látom a menedékház ablakán a felkelő nap fényében, hogyan szórja a szél a hókristályokat. Tudtam, hogy nagy szélre számíthatunk, de azt nem hogy mennyire nagyra.

Felirat hozzáadása

A fenti képeket a menedékház ablakából készítettem, éreztem is rendesen a szél csípősségét. Reggeliztünk egy keveset, majd beöltöztünk és kimentünk. Jól előre tudtam dőlni és megtartott a szél ereje.

Készülődünk az indulásra

    Voltam egy pár hegyen, de most tartottam ettől a helyzettől. ahol nem volt hó, ott a jég úgy csillogott mint a tükör, aggódtam, hogy ez majd nagyon megnehezíti a hatalmas szélben az előre haladást és az ereszkedésnél talán még rosszabb lesz. Laci és Emő elindultak ketten én vártam a többieket, hogy kijöjjenek.

    Várakoztunk a többiekre is akik bent még gondolkoztak, hogy jöjjenek vagy sem. Aztán én úgy döntöttem elindulok Laciék után egyedül. Hágóvasak fogai nem csúsztak a jégen és a széllel úgy éreztem meg tudok küzdeni. 10 perc múlva utolértem Laciékat, készített is egy remek videót erről, ami nagyon visszaadja az akkori körülményeket. Ezután mentem tovább és szépen lassan rákanyarodtam a kis-triglávra.

Kredarica

Látszik, hogyan szórta a szél a fagyott hókristályokat

   Ahogy mentem fel a kis-trigláv csúcsra nagyon jól esett, hogy szél árnyékban lehettem, itt tartottam több pihenőt is. amint felértem a három fej közül az elsőre na ott jött a lefektetős szél. Kényszerített, hogy a földre hasaljak és a csákányomat leüssem amennyire lehet. Éreztem nagyobb szelet és másztam is nagyobb szélben de egy vékony gerincen ez rettentő idegőrlő. Már láttam előttem a csúcsot, a jellegzetes bádogépítménnyel.

Kis-Triglav

Nem tudtam, hogy a többiek jönnek még vagy visszafordultak, de már olyan közel voltam, hogy én már nem tudtam feladni. Éreztem a csúcs érzést és ahogy kiértem a csúcsra nem a bádog kupolát vettem észre elsőnek hanem a háttérben kimagasló Grossglocknert. Szép emlékeim vannak onnan, majd elnéztem a másik irányba az Adria fele, ami teljesen felhőtengerbe burkolózott. Készítettem pár csúcsfotót majd bevonultam a szél elöl a bádog dobozba.

Jómagam, Triglav 2015.nov.30

Paff, a kabala

    Nem siettem, nyugodtan teáztam majd csokit ettem, gyönyörködtem a kilátásban. Jött a csúcs siker amely olyan intenzív volt és akkor eszembe jutottak a nagyobb tervek is. Ezek a kisebb sikerek adnak lendületet a nagyobb tervek véghezviteléhez. Mikor már indultam volna lefele, megpillantottam Rékáékat. Nagyon megörvendtem nekik, készítettünk közös képeket majd még időztünk a csúcson. Végül Laciék is feljutottak a csúcsra úgy már 5-en örvendhettünk a sikernek.

Triglav 2864 m

   Nagyon jó hangulatban és nagyon gyorsan leereszkedtünk a menedékházhoz, ahol egy kicsit rendbe szedtük magunkat ettünk, hidratáltuk a szervezetünk. A meteóháznál 105 km/h szelet mértek mikor jöttem le és azt már elég enyhe szélnek éreztem ahhoz képest amit a gerincen tapasztaltam. Még aznap levonultunk a hegyről vissza az autókhoz majd elindultunk hazafele. Mariborban éjszakáztunk, majd másnap este már a meleg vacsorát otthon fogyasztottuk.

Krma völgy

Nagyon szép kis hegy, nagyon látványos völgyekkel, mindenképp visszatérek ide még, csak északról a Bambergen próbálkozva.