Musala - az az a Balkán-félsziget csúcsa

     Az idei téli szezon elég hó-szegénynek bizonyult nálunk a hegyekben és február elején már rendesen ki voltam éhezve egy havas gerinc végigjárására. Az utóbbi időben elég kevés alkalommal voltam a hegyekbe, részben annak köszönhető, hogy elég szigorú maratoni felkészülés edzéstervet követtem és a kötelező hétvégi hosszú szaladásokat nem szerettem volna kihagyni. Január első felében jött azonban egy fránya sérülés és 6 hétre szabadságra küldött, mármint ami a szaladást illeti. Így jó alkalom adódott, hogy kihasználjam a szabadidőm és jó kis kiruccanást megejtsek a hegyekbe.

    Sokat nem időztem a szervezgetéssel, összejött egy 4 fős csapat ami utolsó pillanatban trióvá alakult. Elég jó időjárást jósoltak, annak ellenére hogy a Rila hegységnek elég szeszélyes az időjárása. Tervünk az volt, hogy bakancsaik nyomát ott hagyjuk a Balkán-Félsziget legmagasabb pontján az az a Musala csúcsán. A csúcs jelentése Mus-Allah = Allah háza, ami elég furcsa, ha azt vesszük, hogy a csúcs Bulgáriában található, de a csúcs neve ősi török eredetű. Február 15. én reggel nekivágtunk a 800 kilométeres út legyűrésének, estére Borovets hegyi üdülőtelep volt a célállomásunk. Bukarestben tartottunk egy nagyobb szünetet és a bevásárlást is ott ejtettük meg.  Jó tavaszias 22 fok volt bent a városban, amihez nem voltunk még akklimatizálódva, de némi megnyugvást adott az, hogy megyünk a havas hegyekbe, mégpedig sátorral.

     Bukarestből délután 5 óra fele indultunk tovább, kicsit elhúztam az időt (Bocsi fiuk). Majd sikeresen átvertek ezek a bolgár szomszédok, igazi korrupt népség. Nem volt vészes de bosszantott, hogy kifizettetnek valamit 2 szeres áron csak azért mert nem lehetett kártyával fizetni és nekünk akkor még nem volt levánk. Aztán mikor már egy jó ideje sötét volt valahol Szófia külvárosában megállított a rendőrség is, én már fel voltam készülve, hogy a bolgár rendőr megélhetését én is kell segítsem valamivel, de végül meglepett ő amikor azt mondta, hogy minden rendben van mehetünk tovább. Éjfélre értünk Borovetsbe, ahonnan a túránk is indul. Egy az egyben a sötétben megtaláltam a turistajelzést amely a Muszalára vezetett. Leparkoltam, hamar az autó mellé felhúztuk a sátrat és abban aludtunk Tibivel, Grávuly pedig a kocsiban aludt komfortosan, neki nem is kellett volna aludnia hisz egész úton aludt. 

   Annak ellenére, hogy alattunk jég és hó volt, nagyon meleg volt 14 fok körül 1400 méteres magasságban. A fenti térképen látszik túránk útvonala. Reggel korán ébredtünk, némi időbe telt ameddig kimásztunk a sátorból és nekiláttunk reggelizni. Ezt követően összepakoltunk majd 10 órakor indultunk el. Az útvonal első része erdőben halad többször is keresztezve a Bistritza patakot. Majd ezt követően egy sípályán kell haladni mindaddig, míg ki nem érünk az erdőből.

     Itt sem tombolt a tél minden esetre, az erdőben elég saras terepen néha olvadt hóban taposva mentünk kifele. Amint magunk után hagytuk az erdőt mindjárt a hótakaró is vastagabb lett, aminek nem igazán örvendtünk, mivel néha térdig vagy egész csípőig süllyedtünk. Azért jól esett a szemünknek a hóval takart bércek látványa. A zsák súlya alatt éreztem, azért hogy a lábam fáj, és még a túrázás is nehézkesen megy nem, hogy a szaladás. 1800 méteres tengerszint feletti magasságot elérve egész szép kilátás nyílt a környező csúcsokra na meg a hátunk mögött hagyott völgy alatt egy szép kis felhőtenger fogadott. Tőlünk jobbra több sípálya is volt, amelyen a hó minősége elég silánynak nézett ki, néha a pálya közepén nagy sárfoltokkal :), de ennek ellenére szép számú sízőt vonzott.

    Innen tovább haladva kényelmesen emelkedett az ösvény egészen a Musala turistaházig. Két túrasízővel találkoztunk még a ház előtt, akiktől érdeklődtünk, hogy a házba esetleg lehet-e aludni. Azt mondták valószínű be lehet menni. Egy kétszemélyes sátrunk volt hármunknak, szóval meggondolandó volt, hogy hol és hogyan töltsük az éjszakát. Felértünk a házhoz, ahol tartottunk egy szünetet. A ház valamilyen szinten nyitva volt hagyva, a szobákba felmentünk, viszont az ebédlő része maga az le volt zárva. Végül egy jó kiadós pihenő után, úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk és sátorban töltsük majd az éjszakát illetve, nyitva áll előttünk az everest bivak, akkor abban.

    A turista ház mellett elég furcsán hangzik de olyan közérzetem volt, mintha egy építkezésen lennék....hatalmas szálloda van épülőben ami jelentősen elcsúfítja a tájat. Nem oda illő dolog egyezzünk meg abban. De nem ez volt csak az oda nem illő dolog. Éppen a csúcson van egy meteóház, ehhez az áramot anno 2-3 méteres vas oszlopok segítségével vitték ki, ma már nincs semmilyen funkciójuk ezeknek a rozsdás vas karóknak, pusztán annyi, hogy jelentősen rontják a táj szépségét. Ma már napelemekkel megoldják az áramellátást, de ez a balkán...azokat az oszlopokat már nehéz eltávolítani, így tehát a turista nyugodtan hagyatkozhat az oszlopkra ha netalán nem lenne egyértelmű az útvonal.  Nemsokára elértük az Everest bivakot, ami sajnos zárva volt. Éppen naplementére értünk fel, ezért elmentem a közeli magaslati pontra, hogy megörökítsem a lemenő nap hogyan festette rózsaszínné majd lilává a horizontot.

       Pár kép készítése után, felhúztuk a sátrat majd vacsoráztunk. Eléggé lehűlt a levegő ezért a pehely kabát is előkerült. Másnap reggel az első órákban szerettünk volna a csúcsra állni, amelyet a sátrunk mellől jól láttunk, 200 méterrel volt magasabban. Kicsi sátramba rekordra készültünk, 3-an aludni benne.....még két személy számára is szűkös. A csomagokat a kis Husky Flame 2-es mellett hagytuk és így nagyjából mint a heringek valahogy befértünk.

Életkép

Musala, 2750 méteren az Everest bivak mellett

   Szép volt az esti látvány, nagyon megnyugtató volt, hogy rajtunk kívül nem volt senki a hegyen. Elég komoly éjszakánk volt, a kemény szél ostrom alá vette sátrunkat, néha 80-100 kilométeres széllökéseket is sikeresen abszolvált a Husky (ez az erős pontja, hogy ne csak a gyengeségeit soroljam), a másik probléma az volt hogy borzasztóan befűtöttük a sátrat nagyon meleg volt bent, ennek ellenére 2-3 óra alvás összejött reggeli 6 óráig.

A nap velünk együtt emelkedett egyre magasabbra

   Sokat nem időztünk, zsák nélkül mentünk neki a csúcsnak, terveink szerint egy óra alatt fel kell jutnunk meg vissza is. Hágovasakat felpattintottuk a bakancsokra majd már tizedeltük az utolsó métereket ami elválasztott a csúcstól. Az egész útvonal legmeredekebb része közvetlen a csúcs előtt található, de nagyon könnyű még így havason is, ahogy mondtam elég futható ez a hegy, majd egyszer egy edzést betervezek borovetsből a csúcsig és vissza, az egy szép kis félmaratoni táv lenne egészen pontosan. Hamarosan már a csúcs gerincen sétáltunk, majd feltűnt a meteorológiai állomás épülte. Csodás havas gerincek kerültek a szemünk elé amelyek idáig takarva voltak. Kicsit megpihentünk majd felálltunk a Balkán-Félsziget csúcsára.

Puff-al az állandó túratársammal a kezemben felértünk a Musala-ra

   Eltöltöttünk egy félórát a csúcson, gyönyörködtünk a látványban,  szép időt kaptunk hálások lehettünk, hogy ismét egy szép csúcsról tekinthettünk a mélységbe.

Musala 2925 m 2016 feb. 17

    Sátrunkhoz pontosan 1.5 óra elteltével tértünk vissza, összecsomagoltunk és szépen levonultunk még aznap a hegyről. Összegezve a túrát, nem fogadtak olyan havas bércek, mint amire számítottunk de annak ellenére egy szép könnyed tavaszias túrában lehetett részünk. Bármelyik évszakban járható a hegy, ajánlom bárkinek akinek van egy minimális kondija.